Szertelenül magazin

Azt hihetnénk, hogy az ejtőernyő a modernkor technikusainak találmánya, a repülőgépek megjelenése és alkalmazása tette szükségessé a létrehozását. Kétségtelen, hogy a mai ejtőernyők kifejlesztéséhez, nagymértékben hozzájárult a repüléstechnika fejlődése, de ha utána nézünk, kiderül, hogy az ejtőernyő jóval megelőzte a repülőgép feltalálását.
Az első írásos feljegyzés Kínából származik, amely szerint Fokien császár koronázási ünnepségét 1306-ban „ejtőernyővel” való ugrások tették emlékezetesebbé. Az ugrók bambusznádakra feszített bőrlapokra és a derekukra erősítették a köteleket, majd fákról és tornyokról ugrottak. Az első bizonyítható ejtőernyős ugrások 1777-ben Joseph Montgolfier nevéhez fűződnek. Az általa készített szerkezettel, több sikeres ugrást hajtott végre egy fészer tetejéről. Az eddigi kísérleteknek volt egy jelentős hiányossága: sohasem emelkedtek a természet vagy mesterséges építményeknél magasabbra és minden szerkezet merevítéssel készült. A repülőgép feltalálása után szükségessé vált, egy olyan ejtőernyő amelyet a pilóta állandóan magán viselhet és amelyet tetszés szerint – automatikusan, és kézi irányítással is – tud nyitni. Az első ilyen ejtőernyőt Gleb Jevgejevics Kotyelnyikov (1872-1944) orosz feltaláló készítette. Repülőgépről az első ejtőernyős ugrást 1912-ben Albert Berry hajtotta végre St. Louisban. Ennek ellenére csupán 1912 végén rendszeresítik az ejtőernyőt – igaz elsőként - a császári német hadseregben. A két világháború között komoly erőfeszítéseket tettek az ejtőernyő fejlesztése érdekében főleg az angolok, franciák és amerikaiak. Nagy létszámban ejtőernyős egységeket a németek alkalmaztak 1940 májusában.