By trade István Hidvegi is a self employed telephone tower engineer with a company of 3 other people and during his spare time he runs the Kolibri Skydiving club where he either does one-off tandem jumps or instructs Acccelrated Freefall courses (AFF). The essentail difference between the two is that a tandem jump means the jumper is strapped to an instructor who looks after the passenger entirely i.e during the climb, exit and descent from the plane and of course the landing whilst the the AFF student is responsible for their own climb and exit from the plane. Two instructors usually follow the AFF student out descending with them to make sure that all the required freefalling positions are held to enjoy the descent. Naturally,when the student’s parachute is deployed the student makes his own way down to the landing zone – fully in control of the square parachute which brings them gently to the ground.

It was a clear Sunday afternoon when István invited me to go and see for myself what skydiving was all about. ”It is like a drug. It is a nice addiction” he had said.

When I arrived at Budaors about 50 experienced jumpers were sitting in large groups on mats discussing and practicing their moves for their next dive, some meticulous re-packing their parachutes after the completion of a jump. All seemed confident, happy, relaxed and reassured sharing one thing in common: They held no fear or worry about the world outside only the thought of when would it be their turn to climb in to the plane. There are just over 30 skydiving clubs in Hungary with about 1400 jumpers each of whom have attained their FAI license and invested the 1.2million huif in the kit they need to pursue the ”buzz”

Occassionally the Pliatus high wing plane would taxi onto the apron and 8 divers would eagerly rush over from the main group and sqauash themselves into the small space at the rear of the plane. From the ground you cannot see the plane which, 20 minutes after takeoff, reaches 4000m but you can certainly hear it and you know that when the engine goes quiet its human cargo was exiting out of the side of the plane. About a minute later you could see small dots in the sky appear which would suddenly blosom in to a parachute slowly gliding down to earth.

Statistically speaking skydiving is very safe with 1 fatalilty in every 60,000 jumps – no skydiver has more than 10,000 jumps. In order to avoid any accidents the kit employed features two parachutes: A main and reserve. In the event that the jumper thinks there is a problem with the main chute he can manually eject it and deploy the reserve. Additionally in the unlikely event that the jumper passes out and the main chute is not deployed then an Automated Activity Device (AAD) automatically launches the reserve chute at a set altitude (usually 1000 feet).

Now, in the cause of investigative journalism István had decided that I should do a Tandem jump and I soon had my red jumpsuit and harness on and was running out to the waiting plane.

Climbing into the back of the plane in reverse exit order and facing backwards the awesome power of the engine and the waft of exhaust made it seem like a big joyride and with the door firmly closed it was not long before we had left the runway and we were ascending and circling to 4000m. With István sitting behind me he attached the back of my harness to the front of his enusring a strong bond. It was only in 1985 that Tandem jumps became possible when an American, Bill Booth, produced the first piggy back parachute allowing jumpers to situate both the main and reserve chute on their back freeing up their front – ideal for carrying passengers.

Other than me the passengers were all experienced skydivers and despite the noise of the engine the atmosphere on board was jochial, all the divers looking to me as the virgin who just about to lose their virtue. Gino Hezinger, a professional jumper with 6000 jumps, who was on the plane told me ”It is like an addiction, you will like it very much” A good endorsement I thought. As we climbed however, the joking began to dissipate and was slowly mingled with quiet moments of contemplation and secondary checks of kit amongst group jumpers. István gave me a reassuring thumbs up and then the plane engine fell almost silent.

In order to undertake a solo AFF jump you need to undergo 2 days ground tarining and 10 jumps with 2 instructors. Each jump has the student learning a different element of freefall: maintaing the box shape which gives stabilitz during descent, turning, sliding, somersaults, moving from side to side, ascending and climbing. After successful completion of this the student can undertake a solo jump and after 25 jumps receives the Federation ogf Aviation International (FAI) license. Given that István has just under 3500 jumps is a member of the Hungarian skydiving team most students are in good hands – mosr reassuring fro them and even more so for me who was now strapped to the front of him at 4000m.

As the plane levelled off one of the jumpers opened the door and then I suddenly realised what I was letting my self in for – what was I doing?! The fun atmosphere hjad dissappearesd and as the cold fast moving air hit me it woke me up to the fact that, I, a trained pilot was just about to jump out of perfectly safe plane. The drop was immense, Budapest looked like a myth and what was below could be any town anywhere - it was unrecognisable.

The next thing I am in the door looking at the cameraman who has now climbed outside and was hanging on to one of the struts of the wing, looking straight at me and flying like superman. I smiled and then there was nothing. Just silence as we tumbled over – the belly of the plane clearly visible for a moment. As we flattened out, assuming the box position and faced the earth we fell at terminal velocity (50meters per second) and the noise of the air, the cold and the almost inability to breathe made the ride incredibly exhilarating. At one the stage the cameraman drifted towards me and held onto my hand. After what seemd like 5 seconds but had actually been 60 seconds I felt the harsh wremch of the harness as István deployed the main chute and then we were peacefully suspended above Budaors until we landed smoothly with an obvious smile. I wanted to do it again. ”Well done Mr Bond, let us have a Palinka” said István.

Szilvia Rácz, a 26 year old English teacher with 280 jumps, summed up my feeleings ”My friends think I am crazy but I think everyone should try it, it is a cool feeling and it equals a good orgasm. Such happiness in yourself”.

There those who have made thios leap of faith and crossed to the otherside and those who have not made the transistion would saz that it is unnatural for us to jump out of planes. But then is it not unnatural for us to fly between the continents or SCUBA dive down to 30 meters for 2 hours?

The only danger is the addiction.

The AFF course costs 320,000huf and a Tandem jump from 30,000huf per jump. For more information contact James T Wilson on 06 205 484627 or at jamesglobalmarkets@yahoo.co.uk

Alternatively you can contact István Hidvégi on 06 209 816618 or by email tandem@hidvegi.hu or visit him at www.hidvegi.hu.

KÜLÖNBÖZŐ SZPONZOROK

1996-ban a freeflyer bajnoka, Charles Bryan szervezet ezt az összejövetelt, abból a célból, hogy „összeröffenhessen” a haverokkal. – „10-s relókat ugrottunk, hisz addig még nem nagyon csináltak ilyet” – emlékszik vissza Bryan. Olyan nagy sikere volt az összejövetelnek, hogy a következő évben is sort kerítettek a megrendezésére. Bryan elgondolta, hogyha sikerül rátalálnia a 10-12 freeflyer ugróra, akkor azok fantasztikus dolgokat képesek az égen véghez vinni. Remélte, hogy a szponzorok nem lesznek szűkmarkúak egy ilyen ötlet megvalósításának hallatán. Reményei beváltak, 1000 ugrójegyet sikerült kerítenie. 10 legközelebbi tehetséges barátjával 100-t ugrottak fejenként két intenzív hét alatt. Több mint 50 ugró jelent meg az első rendezvényen 1996-ban. De a hard core ugrás, amit Bryan tervezett, nem valósult meg. „ – Nagyon nehéz össze hangolni tíz olyan embert akik általában nem vesznek részt ilyen szervezett ugrásokon.” – Bryan és partnere Mike vail ugrottak néhányat, és össze gyűjtöttek egy anyagra való filmet. Ez volt a II-s évkönyv. A film értékesítéséből befolyt összeg pótolta a rendezvény által termelt hiányt.

Tavaly előtt Charles Bryan újból megszervezet ezt a rendezvényt, de már kevésbé volt ambiciózus. Egy héten keresztül napi hat ugrást tervezett. Reklámozta a rendezvényt az USA-ban És Európában. 150 ugrót sikerült összegyűjtenie, de még mindig nem sikerült az összejövetelt olyan gördülékenyre megszerveznie mint ahogy azt szerette volna. Egy nagyobb horderejű szponzort is sikerült szereznie a Red Bull személyében. Egy Red Bull jeepet is kaptak, hogy majd azt kidobják egy repülőgépből.

A HARMADIK ÉV 1998

Bryan nem sokáig maradt Eloyban. Ő és vail a saját repterüket üzemeltették Lake Tahoeban. De a repteret télen be kellett zárni, így egy kisebb utazást tehettek Arizonába az első sivatagi fesztiválra. Bryan nem csinált nagy reklámot, csak néhány levelet küldött szét a nagyobb ugró területekre. 175 freeflyer képviseltette magát, még tengeren túlról is. Néhány nevesebb személy is megjelent, mint a Flyboys, Perris Valleyből, Knut Knecker Németországból, Sebastian Merian Franciaországból, Sylvain Turina és Stephanie Fardel Spanyolországból, és Omar Alhegelan az otthoni reptérről. Nem dobtak ki végül egyetlen autót sem a repülőgépből, de néhány újdonsággal előrukkoltak. Turina és Fardel saját ejtőernyős iskolát vezetnek Babylon néven Empuriabrava-ban. Ugyanakkor kifejlesztettek néhány játékot az ernyősök számára, „csöveket” és „bombákat” amelyeket már volt alkalmuk bemutatni az Espace Boogie-n Franciaországban az 1997-s nyáron. A csövek ötlete már 1992-ben megszületett, amikor egy „szél fesztivál” elnevezésű rendezvényen széllel kapcsolatos mutatványokat prezentáltak a közönségnek. Egy francia művész és egy német tervező mutatták be az erős turbinák által belobbantott csöveket. Turina és Fardel agyában akkor születtet meg az ötlet, hogy ezeket a csöveket ugyanilyen elven a levegőben zuhanás közben is kiválóan lehet használni. Elkészítették a csöveket F-111 anyagból, hosszuk több mint 15 láb és egy láb az átmérője. A cső vége egy gyűrűben végződik, melyet az ugró lábára erősítenek. Az ugró felgyűri az anyagot a gyűrűig,és amikor kiugrik a gépből akkor belobban a cső az ugró pedig fejjel lefelé zuhan. Mielőtt az ugró kinyitná a fő ernyőjét, leoldja a lábáról a gyűrűben végződő csövet, amely könnyedén földet ér. A csövek nagy térfogatú élénk színű anyagból készülnek, kellemes látványt nyújtva a használóiknak és a földről szemlélődőknek egyaránt. Turina és Fardel egy másik játékot is behoztak magukkal, melynek neve bomba. A bomba egy folyadék tartályból áll amely úgy néz ki, mint egy kishordó. Azonos sebességen zuhan a head-down ugrókkal. Ez a bomba el van látva egy biztonsági nyitó automatával és egy kisméretű körkupolás ernyővel. A beállított magasságon nem csak az ernyő nyílik ki hanem a víz is távozik a hordóból. Eloyban a hordót színes vízzel töltötték meg, hogy még látványosabb legyen.

NAGY RELÓK

Kezdő és haladó freeflyerek ugrottak kis csoportokban, amíg a szervezők nagy reló csoportokat állítottak fel azok részvételével, akik kezelni tudták ezt a stílust. Mindenki a maga felelősségére vehetett részt, csak alá kellett írni a részvételi szelvényt. Tehát bárki aki aláírta mehetett relózni. Omar Alhegelan aki az Arizonai Freeflight iskola vezetője egy állva ugró reló csapatot állított össze. Sokan úgy vélik, hogy a freefly stílus csak a fejen zuhanásból áll, de az állva zuhanás az egyik legnehezebb zuhanási módozat.

A szervezők 20-s majd később 43-s head-down relókat állítottak össze. De ezek a számok még nagyon messze állnak a hason zuhanók reló számaitól. A 70-s és a 80-s évek ejtőernyősei összehasonlították az akkori ejtőernyőzést a maival. A Skydive Arizona menedzsere, Bryan Burke szerint a hasi relósóktól nagyon sokat kehet tanulni a head-down relósoknak. A endezvényen bátorította freefly képviselőit, és azt tanácsolta, hogy ők is először a földön dolgozzák ki a részletes mozdulatsorokat, az ugrás folyamatát, és ezek után szálljanak fel.

Bryan nem szándékozik újabb freefly fesztivált rendezni az elkövetkezendőkben. Saját repterén szervezi a rendezvényeket. De három évig sikerült össze gyűjtenie olyan ernyősöket akik fejlődni akartak, és ez nem is rossz teljesítmény ahhoz képest, hogy csak a barátaival akart „összeröffenni”.

Az I. világháború idején az Amerikai Egyesült Államok ezredese (később tábornoka) William „Billy” Mitchell kitervelte az első légi ostromlást. Az volt cselfogásának lényege, hogy katonák ezreit ejtőernyőkkel szereli fel, és repülők százait veti be annak érdekében, hogy katonáit a német vonalakhoz juttassa, hogy szétzúzza az ellenség seregeit. Végül a külföldön állomásozó erők legfőbb vezetője engedélyezte a tervet, de nem tudták már alkalmazni a háború befejezése miatt. Később újrabírálták és alkalmazták Mitchell elképzelését a katonai szféra keretein belül.

A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT

A franciák komoly erőfeszítéseket tettek az ejtőernyőzés fejlesztése érdekében és már korán, 1911. táján ellátták ejtőernyőkkel a háborús pilótákat. A háború utáni korszakban komoly haladást értek el. Az angolok is jelentős lépéseket tettek az ejtőernyőgyártás terén.

Dayton-ban (USA, Ohio), az Amerikai Hadseregben a McCook Field ejtőernyős terv elismerést nyert, a Háború Szakasz felismerte az ejtőernyő fontosságát.

1919. április 28-án reggel izgatott csacsogás övezte McCook Field környékét. A pletykák az engedélyezett ejtőernyős tesztugrás körül forogtak. Hoffmann őrnagy megadta Les Irvinnek az engedélyt arra, hogy végrehajtsa az ugrást, így lehetőséget kapott arra, hogy történelmet csináljon. Valamilyen okból kifolyólag nem Floyd Smith hajthatta végre az ugrást (akinek elképzelései alapján indult ez az egész kísérlet).

Találgatni lehetett, hogy miért Irvin volt a választott, akinek volt ugyan némi ugrási tapasztalata. A döntés azonban politikai személyiségek elhatározásán múlott. Természetesen ezért Smith nagyon bosszús volt, annál is inkább, mert őt bízták meg a gép vezetésével.

Irvin 1500 lábról ugrott, néhány másodpercig zuhant, majd határozottan meghúzta az oldó zsinórt és nézte, amint ernyője tökéletesen kinyílt. Ernyője úgy működött, mint ahogy azt határozottan elképzelte, ahogy magyarázta a szkeptikusoknak az ernyő nyílási folyamatát. Ő volt az az első személy, aki szándékosan és hivatalosan sikeres ejtőernyős ugrást hajtott végre. Meglehetősen történelmi nap volt ez az április 28-a.

Az 1920-as és 30-as években nagy lépéseket tettek az ejtőernyő fejlesztés és használat terén. Rendszeresen végeztek teszteket, élettelen testekkel, könnyebb és nehezebb terhekkel, később emberekkel. A „kísérletezők” a biztonságra és a megnyugtató eredmények elérésére törekedtek. Mindemellett a bizonyíték egy eleme még hiányzott. Mi történne egy igazi vészhelyzet esetén, a lehető legmostohább körülmények között, olyan időben, amikor a pánik a legdominálóbb tényező?

1922. október 22-én a 27 éves Harold R. Harris hadnagy volt kijelölve a Mérnöki Hadosztályon, a Repüléstesztelési Részlegen, hogy kísérleti repülést végezzen. Harris hadnagy repülőtesztelés közben (2500 láb magasan) elveszítette uralmát a gép felett, nagyon intenzív, erős körülmények közepette. A gép elkezdett rázkódni, ekkor Harris feladta. A gép elkezdett zuhanni 150 mérföld/órás sebességgel a föld felé. A gép ugyanakkor kezdett részeire szétesni. Harrisnek hirtelen eszébe jutott az ejtőernyő, mint az egyetlen menekülési opciója. Hamar lecsatolta magát az ülésről és feltolta magát a kakasülőre. A tolongó légáramlat a szó szoros értelmében kiszakította Harrist a gépből (alacsony magasságon). Harris reménytelenül megrántotta az oldó zsinórt, hogy nyíljon az ernyője.

De a hevederen húzott még valamit. Újból próbálkozott a nyitással, de most már sikeresen. Néhány földi megfigyelő szerint ernyője kb. 200 lábon nyílt. Másodperceken belül sértetlenül sikerült landolnia. Ő volt az első ember, aki használta életmentés céljából a manuálisan nyitható ejtőernyőt, miután elhagyta zuhanó gépét. Később gyártók ezrei készítettek ernyőket. Életmentési célokra használták, ugyanakkor a repülési felszerelés részévé vált, megértették és elismerték használatát.

A németek először Hollandiában és Belgiumban használták 1940. májusában az ejtőernyős egységeiket.

4000 éves népmesék, tanok, történetek képezték a mai ejtőernyők és ejtőernyőzés háttérfüggönyét, kezdve a kockázatos ugrásokkal alacsony építményekről használva, egészen a véletlen feltalálásokig.

Ma a 15.000 lábról végrehajtott ugrások rutinosak, a felszerelések és technikák nagyon kifinomult, fejlett rendszert alkotnak.

Az 1950-es évek elején Amerikának csak néhánytucat gyakorlott ejtőernyőse volt, akik hanyagul létrehozott klubok tagjai voltak. Néhány ember kis szakértelemmel, de nagy elvárásokkal.

Azóta az ejtőernyős sport képe alaposan megváltozott, ma már több mint 30.000 amerikai ejtőernyős van, akik évente több, mint 2.000.000 ugrást hajtanak végre. Az ejtőernyőzés ma már más országokban is lényegesen fejlettebb.

Ez a sport napjainkban már biztonságossá vált. Az Egyesült Államok Ejtőernyős Egyesülete kimutatta, hogy az ejtőernyőzés semmivel sem veszélyesebb, mint a többi sportág.

Írta: Jim Bates

My experience in Hungary was amazing, and there’s definitely a challenge in expressing that to others adequately. I decided upon a course after meeting Istvan in Budapest last November.
Despite the incredibly cold Eastern European winter, I had decided that a tandem jump was the thill I’d been seeking whilst travelling. The bitter weather almost disagreed with u sas, ont he first day, it forze the engine of the plane we were to tumble from. A cold proof plan was required. This plan, to my amusement involved a ballon with the only equipment required being a burner that was hopefully going to blast away the sub-zero air. „Crazy” I thought one minute, „fantastic” the next.
It pretty much carried on like that all day.

We set off for Győr and after a being laughed at by the locels for ludicrous winter behaviour, the ballon lifted off gently form the snow up into the blue sky. In no time we’d reached 4000m and our first passenger leaped from the side of the basket and started her fall in the -22C temperatures. Surreal but very soothing to watch. We weresoon plummeting too with little more than the adrenalin to keep the ice at bay.

The jump was astounding and the hospitaliy of all those jumping that day was great with the language barrier not preventing much of the good spirit being bounded around. After a couple of drinks with Istvan and the other equally friendly guys in a random bar just of the middle of nowwhere (we’d actually landed int he middle sometime earlier) I decided that plummenting to earth for benefit of amusement was for me! When to go back was the only decision to be made.
The trip back earlier this year surpassed even the high expectations that I had, and it was wonderful to see Istvan and Vera again together with meeting a top clan of sky divers with vasty ranging levels of sanity. Sleeping in cabins and eating int he open air added immensely to the laid back nature and charm of experience. Istvan’s cunning resmblance to Benny Hill and matching attitude also brought many a smile to our faces. He’s one of those rare people you meet that can put a smile on anybody’s face and enjoys to do so.

Safety, which was a concern of many to whom I mentioned my adventure, was unsuprisingly far from being an issue. All those involved, whilst remaining friendly and entertaining, maintained a high degree of safety and precautication in a sport that clearly demands it.
I really can’t recommend enough doing the AFF course or even a tandem jump with Istvan and co. It was a thoroughly enjoyable experience that I’m already looking forward to following it up next year… Oh yes!!! Tell Benny to get the sheep prepared and the velcro gloves out, the English boys are coming back!

ARGUS tulajok figyelem!
Itt találjátok a használati utasítást magyarul. A további kérdésekben bátran keressetek meg.
Üdv mindenkinek!Hídvégi Párduc

Miért lettél ejtőernyős?
Egyszerűen dezinformáltak, félre vezettek. Pilóta szerettem volna lenni. 16 éves koromban azt mondták, hogy a pilótáknak 8 ejtőernyős ugrást kell végre hajtani, ami nem volt igaz. Akkoriban a Honvédségnél a katonaévek alatt 8 ejtőernyős ugrás után, ejtőernyősnek lehetett soroztatni. Hát így történt.

Miért jó ejtőernyőzni?
Ez egy szubjektív dolog. Nehéz kérdés, mert ezt mindenki másképpen éli meg. Én egyszerűen csak jól érzem magam a levegőben. Teljesen kikapcsol az ugrás, nagyon jó érzést ad, és teljesen meg tud nyugtatni, akkor is ha fáradt vagyok és ha sok dolog nyomaszt, ha jól sikerül egy megtervezett forma ugrás. (pl. amikor többedmagunkkal formációt alkotunk odafent)

Hogyan lehet elkezdeni ejtőernyőzni Magyarországon?
Klasszikus közmondással érvelnék, mely szerint a puding próbája az evés! Eljön az ember és ugrik egy „Tandemet”. Ezt egy orvosi vizsgálat követi, mellel egy időben megköti az aktuális kötelező biztosításokat, majd végig csinál egy alap tanfolyamot, ahol két oktató kíséretében, elkezdhet szépen ugrani. Szépen lépésről lépésre haladva belekóstol, majd beleszeret az ejtőernyőzésbe!

Konkrétan mit jelent a „Tandemugrás”?
A tandemugrás az, amikor már egy gyakorlott ejtőernyős visz ugrani egy teljesen laikus valakit. Gyakorlatilag mindent az ejtőernyős (a tandempilóta) csinál. Egy kimondottan erre a célra készült, kétszemélyes ejtőernyővel ugranak, ahol az utas csak mosolyog büszkén és élvezi az ugrást. Nem igényel semmilyen előképzettséget, még orvosi vizsgálat sem szükséges, csak 15 perc felkészítésben részesül az utas, az ugrás előtt. Így lehet a legkönnyebben kipróbálni az ejtőernyőzést.

Milyen ágai vannak az ejtőernyőzésnek?
Ez ma már egyre sokrétűbb. A legegyszerűbb formája, a célba ugrás amihez a stílusugrás hozzá tartozik. A célba ugráshoz egy 3cm!!!!. átmérőjű kört kell eltalálni 1000m magasságból. Ennél az ugrás formánál, a legelső földet érő testrészt nézik (ami általában a lába az ugrónak)és sarokkal szokták letaposni azt a 0cm.-t. Hogyha 1-2cm-el arrébb sikerül
az ugrás, azt egy elektromos kijelző méri. 15cm-ig. Aki ezen a 15cm-n kívül távolabb ugrik, az már egy un. dobott ugrás.
A stílus ugrás amikor 2-3000méterröl kiugrik egyedül az ugró, majd szaltó spirál kombinációkat csinál. Itt azt nézik, hogy ki tudja minél gyorsabban ezeket a gyakorlatokat végre hajtani. Ha nem elég tiszta a gyakorlat tehát nincs, mondjuk 360fok egy spirál- akkor azt plusz idővel büntetik. Az a győztes aki a legrövidebb idő alatt végzi el ezeket a gyakorlatokat.
Van a forma ugrás amikor 4-8-16 (x számú személy)személy ugrik ki egyszerre egy repülőből. Előre a földön elpróbált formációt „kirakják az égre” (pl. vonalat, kígyót, kört, bármiféle figurát, ék alakot, páros ugrásokkal kombinálva, végtelen variációkkal) és mindenre 35.mp. munkaidejük van. 4 ember esetén azt nézik, hogy az előre kiírt alakzatok közül mennyit csináltak meg. Minden alakzat egy pont. Kinek több pontja van az nyert!
Két másik ága: a skysurf és a szabad stílus ugrás. Az ember egy operatőr kíséretében ugrik, miközben a kameraman felvételeket készít az ugróról. Ebben az esetben kettejük
összmunkájáról szól, hogy hogyan pörög-forog a team, és milyenek a felvételek az ugrásról. A skysurfnél valamilyen logika szerint pörög-forog az emberke, össze-vissza az égen, mintha egyedül ugrana, de egy snowboard szerű, skysurf deszka van a lábára erősítve- ez a plusz felület – ami által még extrémebb mozgásokat lehet elvégezni zuhanás közben.
Van a kupola forma ugrás amikor nyitott ejtőernyővel kapaszkodnak össze az emberkék akár négyen, 14-n. ennek is több variációja lehetséges. Pl. kiugranak majd minél gyorsabban össze kell hozni a négyest, vagy van a rotációs változat, amikor kiugranak, megcsináltuk a négyest, majd a felső ember elengedi az alakzatot, lesüllyeszt és beköt alulra. Olyan jellege van mint az első pár előre fuss- játéknak. Ekkor az a fontos, hogy számszerűen mennyit tudnak csinálni, ezekből a váltásokból. A józanész és az ejtőernyőzésben használatos szabályzók diktálnak bizonyos feltételeket.
Base ugrás- okhoz amikor végtelenül alacsonyról ugrálnak – nem használnak mentőernyőt, mert esélyük nem lenne kinyitni. Én erre azt mondom, hogy lehet a medvével szeretkezni, lehet, hogy jó is csak nagyon veszélyes!

Ha ejtőernyőzni szeretnék mi a teendőm?
Csakis egy szervezet keretein belül lehet ugrani! A mi sport egyesületünk külön foglalkozik drog ellenes kampányokkal. Ilyen rendezvényeken a drogozás helyett ajánljuk az extrém sportok közül az ejtőernyőzést mint egy alternatívát.
Búvárokkal közösen szerveztünk már túrát Jordániába, Marokkóba, Floridába. Sűrűn szoktunk járni Zürich-be, ahol elérhető áron található az un. Szélcsatorna, amit ajánlok minden kezdő ejtőernyős figyelmébe tapasztalatszerzésnek.

Várok mindenkit ugrani akár Tandemugrás, vagy tanfolyam keltette fel az érdeklődését.

TANDEMUGRÁS: Ez egy olyan ugrás fajta ahol egy, legmagasabb szinten képzett ejtőernyős (tandempilóta) a teljesen laikusnak is be tudja mutatni az ejtőernyőzés szépségét. A tandem ugrás a legjobb módszer arra, hogy képzés nélküli ejtőernyős ugrást hajts végre, még orvosi vizsgálat sem szükséges.

SKY SURF: Egy snowboard szerű skysurf deszka van az ugró lábára erősítve, így még extrémebb és látványosabb figurákat képes végrehajtani.

BASE JUMP: A bázis ugrás alacsony magasságokból, fix objektumokról végrehajtott speciális ejtőernyős ugrás. A B. A. S. E. mozaikszó az ugorható objektumokat jelöli mint pl. B:Building(épület), A:antenna, S:span(hídak) E: earth (föld, szikla). Igazi bázis ugróvá az válhat, aki teljesíti mind a négy objektumról való ugrást, és ezt fényképpel bizonyítja, majd kérvényezheti a nemzetközi regisztrációs számot. A bázisugrás magas ejtőernyős képzettséget igényel (min. 400 eje. Ugrás ), tökéletes fizikai és szellemi felkészülést igényel a megnövekvő stressz helyzet miatt.

CÉLBAUGRÁS: Egy 3 cm. Átmérőjű körbe kell 1000 méteres magasságba beletalálni. Ennél az ugrásnál a legelső földet érő test számít „találatnak”.

STÍLUSUGRÁS: Ebben az esetben 300 méterről történik az ugrás, a levegőben szaltó és spirál kombinációkat hajtanak végre. A győztes az, aki a legrövidebb idő alatt végzi el szabályosan a gyakorlatsort.

FORMAUGRÁS: Azt jelenti, hogy több ejtőernyős egyszerre ugrik ki, és a földön begyakorolt formációt hozzák létre zuhanás közben. A forma ugrásnak több ága van, az egyik a fentebb említett skysurf, a másik a szabad stílus ugrás, ahol egy operatőr kíséretében ugrik ki az ejtőernyős, aki felvételeket készít az ugrásról. A kupola forma ugrás esetében nyitott ejtőernyővel kapaszkodnak össze az ugrók melynek szintén számos variációja lehet.

Történeti forrás: www.eje.hu

Azt hihetnénk, hogy az ejtőernyő a modernkor technikusainak találmánya, a repülőgépek megjelenése és alkalmazása tette szükségessé a létrehozását. Kétségtelen, hogy a mai ejtőernyők kifejlesztéséhez, nagymértékben hozzájárult a repüléstechnika fejlődése, de ha utána nézünk, kiderül, hogy az ejtőernyő jóval megelőzte a repülőgép feltalálását.
Az első írásos feljegyzés Kínából származik, amely szerint Fokien császár koronázási ünnepségét 1306-ban „ejtőernyővel” való ugrások tették emlékezetesebbé. Az ugrók bambusznádakra feszített bőrlapokra és a derekukra erősítették a köteleket, majd fákról és tornyokról ugrottak. Az első bizonyítható ejtőernyős ugrások 1777-ben Joseph Montgolfier nevéhez fűződnek. Az általa készített szerkezettel, több sikeres ugrást hajtott végre egy fészer tetejéről. Az eddigi kísérleteknek volt egy jelentős hiányossága: sohasem emelkedtek a természet vagy mesterséges építményeknél magasabbra és minden szerkezet merevítéssel készült. A repülőgép feltalálása után szükségessé vált, egy olyan ejtőernyő amelyet a pilóta állandóan magán viselhet és amelyet tetszés szerint – automatikusan, és kézi irányítással is – tud nyitni. Az első ilyen ejtőernyőt Gleb Jevgejevics Kotyelnyikov (1872-1944) orosz feltaláló készítette. Repülőgépről az első ejtőernyős ugrást 1912-ben Albert Berry hajtotta végre St. Louisban. Ennek ellenére csupán 1912 végén rendszeresítik az ejtőernyőt – igaz elsőként - a császári német hadseregben. A két világháború között komoly erőfeszítéseket tettek az ejtőernyő fejlesztése érdekében főleg az angolok, franciák és amerikaiak. Nagy létszámban ejtőernyős egységeket a németek alkalmaztak 1940 májusában.

Begőzöltünk. Dolgozunk, keresünk, keresünk, szép ruhát, autót, lakást veszünk, és még szebbet akarunk. De aki folyton csak gürcöl, előbb-utóbb kiég, ezért időnként meg kell nyomjuk magunkon a reset gombot, hogy aztán újult erővel a sziszifuszi karrier építést.

Hídvégi István ejtőernyős fenomén szerint éppen ez, a felszabadulás vágya vonzza az ugróiskolájába az embereket.

A mindennapos hajtás után a lehető legintenzívebben próbálnak kikapcsolódni, szórakozni az emberek, és mi lehetne erre alkalmasabb, mint kivetni magad egy repülőgépből és megcélozni a kilométerekre derengő földet – véli az ernyős veterán, akit a szakma jórészt Párduc-ként ismer. Vállalkozása tökéletesen felkészült az időhiányos vendégekre, ezért aki ugrani akar, csak a pénzt kell összeszednie, és néhány órát szánni az okításra, hogy ne essen kétségbe, h majd körbeveszi a levegő. Természetesen ennyi tudással senki sem ugorhat magában, de tandemben, az oktatóval összekötve annál inkább. A tandem rendkívül népszerű, évente Hídvégiék legalább kétszázat ugranak: maximális buli minimális kockázattal.

Tandemet legalább2500, legfeljebb 4000 méter magasról ugranak, a szabadeséstől függően 25-50 mp.-ig tart amit a 4-5 perces ereszkedés követ. A zuhanásnál az utas csak homorít (és imádkozik), míg a hátára csatolt tandem pilóta stabil helyzetben tartja kettejüket, majd miután kinyitotta az ernyőt, lehet integetni, és „innenlátomaházunkat”- ozni. A Párduc szerint landolás az ugrás egyik legnehezebb pillanata, mert az utasnak természetes ösztöneivel ellentétben, nem szabad letennie a lábát, csak mert közelébe ért a talaj, hanem meg kell várnia míg a pilóta földet ér. A Párduc elég nagydarab ember, ezért általában bármit is csinál az ember, neki ér le előbb a lába, de még így is előfordul évente egy lábtörés. Négyezer ugráshoz és kétezer tandemhez képest ez rendkívül kicsi szám, ha valaki rendszeresen jár focizni, vagy teniszezni, a sérülés veszélye nagyság rendekkel nagyobb. – Biztonságos sport, mégis sokan tartanak tőle, főként azok, akik még nem próbálták, - legyint a kritikákra Hídvégi Párduc. Tapasztalatai szerint ugrás után 100 emberből 85 eufóriában úszik, 10-12 semleges érzésekkel távozik, és csak 1-2 van, aki azt mondja, hogy rémálmaiban ne jöjjön elő. A Párduc a legkülönfélébb emberekkel találkozott tandemugráson, azt mondja, nincs olyan jellemző csoport, amire rá lehetne sütni, hogy a közös ernyőzés célközönsége. – Jönnek ide bankárok, színészek cégvezetők, de szerelők, kétkezi munkások, vagy éppen autó tolvajok és drog dílerek is. –meséli Hídvégi, aki hozzáteszi, nagyjából minden 50-k ember visszajön, hogy kitanulja a sportot, mert az annyira megtetszik neki. Az alap tandem 33. 000.-Huf-ba kerül, de némi felárért lehet kérni mindenféle extrát, pl. digitális fényképet vagy videofelvételt az ugrásról. A full extrás változat, videóval, DVD-vel, fotóval 45. 000.-Ft.-ba kerül.

FRANCIA SZEM: Hogy miért hívják pont franciának, nem tudom, de egy biztos, teherbírása hitelesített, szerepe, hogy a felszakadó heveder és a zsinórok között oldható kötést biztosítson. Lényegében egy kis karabiner.

SOFT LINK: Prózai módon pont franciák azok, akik a francia szemet kiváltják a soft linkkel. Furcsa, hogy ez is angol szó, jelentése: lágy csatolótag. Szerepe megegyezik a francia szemével. Csere oka leginkább a slider ponyvakarikái, és a francia szemek közötti, kibékíthetetlen ellentétben, az ereszkedés közbeni slider csattogásban keresendők. A lágyabb (réz) ponyvakarikák kisorjásodnak, melyek jobb esetben idő előtti zsinór szakadást okoznak.

TRIM: Repülésből átvett szakszó, bár a kutyakozmetikában is fellelhető. Az ernyősők inkább a nagyobb felületű siklóernyőkőn használják. Evvel a kis izével állítani lehet az első hevederek hosszát, ezáltal a kupola állás szöge megváltozik és az ernyő nagyobb sebességre tesz szert. Nagy szélben elönyös. A mai gyors kupolák hírből sem ismerik, inkább csak a tandemek vagy a célba ugrók.

TANDEM: Latin eredetű szó, d már jól megült a magyarban. Jelentése a duplára céloz, az ejtőernyőzésben két kifejezésben is fellelhető. A tandem elrendezésű tok ( a hátadon van a fő és mentőernyő ) illetve a tandemugrás, ahol egy ernyőn 3 ember lóg. A magyar nyelv erre is megtalálta a maga verzióját, a négylábú ejtőernyőst.

KFU: Hihetetlen de igaz, ez egy magyar rövidítés. Jelentése Kupola Forma Ugrás. Ha két vagy több ejtőernyős direkt csinálja, akkor pontozzák, ha nem akkor mentőt hívnak...

HOOK TURN: Alias Hukka, az indogerman nyelvcsalád egy újabb szüleménye. Szó szerint talán horgas fordulónak is hívhatnánk, de ezt nem teszi senki. Néha Harci Fordulóként is felbukkan, kevés sikerrel. Egy olyan földközeli fordulót képzeljetek el, mintha az ernyős ledobna egy horgonyt, és a megfeszült kötél segítségével tenne egy éles fordulót. Látványos de halálos.

FIKKANTOS: Magyar szó! Olyan műveletekre használható, amikor egy igen vékony határvonal választja el egymástól a „jól sikerült” – et és a „k-vára nem jött be-t. Pl: Hook Turn.

EJTŐERNYŐ: Hát öcsém erről beszélünk...

TREPNI: A repülőgépekre felszerelt azon protézis, amely a csoportos leugrásoknál lehetővé teszi a könnyebb kiállást. Farok ajtós gépeknél maga az ajtó a trepni.

MANTRA: Az ejtőernyőzés internacionalizmusát hirdető hindu kifejezés arra a jellegzetes műveletre utal, amikor az ugró ködös tekintettel maga elé mered, csöndben mormol, és ujjaival hosszú órákon át, matat. Ilyenkor Ő a zsinórjait próbálja rendezni, de kísértetiesen hasonlít egy buddhista szerzetesre, aki imaláncát morzsolgatja. Kezdő mantrások figyelem! Isten nevét szádra hiába ne vedd!

GPS: Ez már senkinek nem újdonság a mai világban. Global Position System. Műholdas helymeghatározó rendszer, segítségével a repülő(vagy bármi egyéb) mindig megtalálja az előre kijelőlt pontot. Veszélye, hogy az ezzel történik az elugratás, a pilóták a legnagyobb biztonsággal teszik azt.